Újraszerveződött csapatunk középpályásával Bujdosó Sándorral beszélgettünk a visszatéréséről, az öltözőn belüli hangulatról és arról, hogy milyen jövőre számít az okányi futballal kapcsolatban.
Mit lehet tudni az eddigi labdarúgó-pályafutásodról?
Egy kisebb békéscsabai kitérőt leszámítva, én mindig is Okányban játszottam. Legfőképp az ifiben, de néhány meccsre „benéztem” még ifista koromban a felnőttek közé is. Aztán az ifjúsági csapatból kiöregedve nem folytattam tovább. Egészen mostanáig…
Hogy kerültél Békéscsabára és miért nem sikerült megragadnod ott?
Általános iskolás koromban megláttam a megyei újságban egy hirdetést, hogy a Békéscsabai UFC kiválasztó tábort tart. Addig győzködtem a szüleimet, amíg el nem vittek és végül néhány edzés után, az emlékeim szerint 30 gyerek közül engem választottak ki. Ezt a mai napig sem értem, de így volt… (nevet)
Sajnos nem túl sok időt töltöttem el a UFC-nél, mert én alapból Szeghalomra nyertem középiskolai felvételt, és mire az egyesületnél el tudták volna intézni, hogy sportiskolába járhassak Békéscsabára, már javában benne voltunk a tanévben én pedig addigra beilleszkedtem Szeghalmon és nem szerettem volna sulit váltani. Lehet nem volt a legokosabb döntésem, de hát csak 14 éves voltam.
Ha nem tévesek az információink, akkor a békéscsabai utánpótlásban olyan játékosokkal is futballozhattál együtt, akiknek a karrierje egészen fényesre sikerült. Valóban így volt?
Igen, így igaz. Több igazán kiváló játékossal is szerepelhettem a csabai csapatban , mint például Otigba Kenneth 2-szeres magyar válogatott védővel, aki karrierje során megfordult a holland Heerenveen, a török Kasımpaşa csapatában, de tagja volt a Ferencváros bajnokcsapatának is. Említhetem még az 5-szörös válogatott Ugrai Rolandot is, aki szintén játszott a Ferencvárosban itthon, de Görög és Törökországban is szerepelt, és ha már ennyiszer szóba került a Fradi, Jova Leventét sem hagyom ki, aki szintén játszott a zöld-fehéreknél, nem is keveset ha jól tudom 7 idényen át.
Kevesen tudják, de a megyei elsőosztályba feljutó okányi csapatban megfordult Nyéki Boldizsár is csapattársam volt ekkor.
A képen többek között feltűnik Otigba Kenneth, Jova Levente és Ugrai Roland is.
Elég sokat kihagytál, talán a jelenlegi szurkolóink közül sokan nem is ismernek téged játékosként eléggé. Jellemeznéd néhány mondatban nekünk a játékstílusodat?
A középpálya bal szélén érzem magam a legjobban, de sokszor játszottam korábban bal oldali védőt, illetve irányító középpályást is, de én már nem a gyors emberek közé tartozom, köszönhetően a 11 év kihagyásnak, meg a plusz 15 kilónak, ezért inkább védekezőbb felfogású szélsőnek mondanám már magam. Egyébként sem voltam sosem a leggyorsabbak között, viszont ezt talán tudom a „rutinommal” kompenzálni, én magamat labdabiztosabbnak tartom az átlagnál, próbálom pontos passzokkal, esetleg mélységi kiugratásokkal, indításokkal segíteni a többieket.
Mi volt az első gondolatod, mikor fény derült az Okány KSK szemléletváltására?
Mondanám, hogy meglepődtem, de nem. Valahol számítottam erre. Arra nem gondoltam, hogy minket kérdeznek meg, hogy lenne-e a kedvünk visszatérni, bár volt szó róla, hogy talán lesz egy Megye 3-as csapat, de azért én azt nagyon távolinak éreztem, magamtól legalábbis.
Milyen a csapat, hogy érzed magad benne? Milyen az edző(k) kezei alatt dolgozni?
Nagyon jó kis csapat jött össze, családias hangulat, mindenki kijön mindenkivel, már csak ezért érdemes volt igent mondani. Varju Ricsi és Kincses Robi is felkészültek, nem „megyehármas” szintnek megfelelő edzéseket tartanak, amihez mi igyekszünk partnerek lenni és megfelelő létszámban, minél többször megjelenni. Ketten viszik az tréningeket, de mivel Robi még játékosként is funkcionál így egyelőre a mérkőzéseken Ricsi irányít. Változatos, pörgős minden foglalkozás.
Ricsi már nem új szakmában, mert ha jól tudom majdnem tíz évig vitte az utánpótlást okányban, egészen a legkisebb korosztálytól az ifjúságiakig. Majd alkalomadtán vezette a felnőtt csapatot is, a megye kettőben is. A mérkőzésekre is mindenki megkapja a saját kis feladatát, megbeszéljük mit kellene csinálni csapatszinten, posztokra lebontva, szóval tényleg felkészültek.
Hogyan sikerült a téli felkészülésetek?
Az első 2-3 edzést kibírtuk röhögés nélkül, nem sok labdát láttunk a felkészülés körülbelül 60-70 százalékáig, de ez így is volt rendjén. Összességében szerintem jól alakult, jó lett volna, ha tudunk még 1-2 edzőmeccset játszani, de nem jött össze. A létszámra nem lehetett panasz és szerintem az osztályunkban nem sokan eddzenek ilyen minőségben és ilyen létszámban. Már az első hazai bajnokin is meglátszott, hogy aki kijött a gyakorlásokra, az talán jobban bírta erővel, mint mondjuk az őszi idényben, magamat is beleértve.
Hol látod magad 1-2 év múlva, mint játékos?
Természetesen ugyanitt, csak mindenképp jobb fizikai állapotban.
És a csapatot?
Mindenképp előrébb a bajnoki tabellán, amivel szerintem nem is lesz gond, elég nagy potenciált látok ebben a csapatban, pont az egység miatt. Mindenki okányi, vagy mindenkinek van köze valamilyen szinten Okányhoz. Fejlődünk, összeszokunk és egyre jobbak leszünk, ami még hibádzik, azt úgyis kifogjuk javítani, csak idő kérdése. Talán szükséges még néhány hónap, vagy akár egy teljes idény, hogy a hozzám hasonló újrakezdők többsége teljesen felvegye a ritmust, de hiszünk magunkban. Ez egy szerethető kis csapat, szóval mindenki, akit kicsit is érdekel az okányi foci, az jöjjön ki meccsekre, és szurkoljon, de egyben legyen türelmes is velünk! Sokat számít ez nekünk!
